A kereskedési kártyacsomagokat szerencsejátéknak kellene minősíteni, érvel Leon Xiao szakértő

A gyűjtés és a szerencsejáték közötti határ egyre vékonyodik a kereskedési kártyák piacának fejlődésével. Leon Y. Xiao, a Honkongi Városi Egyetem adjunktusa és a King’s College London vendégkutatója szerint a jelenlegi szabályozási keretek nem tudnak lépést tartani ezekkel a változásokkal. Ahogy a termékek egyre drágábbak lesznek, és a nagy értékű „vadászott” kártyák spekulatív viselkedést ösztönöznek, a kereskedési kártyák hagyományos, egyszerű játékként való felfogása már nem fenntartható. Xiao kutatása azt sugallja, hogy e termékek közül sok már számos joghatóságban megfelel a szerencsejáték jogi definícióinak.

A transzparencia továbbra is kulcsfontosságú kérdés az iparágon belül. A Journal of Behavioral Addictions folyóiratban publikált tanulmányában Xiao és csapata különféle gyűjthető kártyajátékok csomagolását és közzétételeit vizsgálta. Az eredmények rendszerszintű fogyasztói információhiányra utalnak, ami elképzelhetetlen lenne a szabályozott kaszinószektorban. Ez a felügyelet hiánya lehetővé teszi a gyártók számára, hogy magas tétű véletlenszerű jutalmakat adjanak el kiskorúaknak anélkül a védelem nélkül, amely más fogadási formákra vonatkozik.

Számok és tények

Xiao empirikus kutatása 50 fizikai kereskedési kártyajáték és gyűjthető sportkártya csomag elemzését foglalta magában. Az eredmények megdöbbentőek voltak: a csomagok 80%-án nem szerepelt valószínűségi adat a csomagoláson. A fennmaradó 20%, amelyek nyújtottak információt, gyakran hiányosak, nehezen megtalálhatóak vagy potenciálisan félrevezetőek voltak. Kritikus fontosságú, hogy egyetlen csomag sem hozta nyilvánosságra az egyes kártyák specifikus előfordulási valószínűségét a készleten belül. Ez az adat hiánya lehetetlenné teszi a fogyasztók számára, hogy megalapozott pénzügyi döntéseket hozzanak.

Xiao a szerencsejátékot egyértelműen definiálja, összhangban sok régió jogi normáival. Kijelenti:

„A kártyacsomagoknak mind a józan ész szerinti, mind a jogi definíció alapján szerencsejátéknak kell minősülniük, de a szabályozók nem megfelelően érvényesítik a szerencsejáték-törvényt.”

Kiemeli továbbá, hogy az online kártyabontás („card breaking”) és az „újracsomagolás” („repacks”) növekedése – ahol a fogyasztók fizetnek egy doboz részéért, amelyet valaki más bont ki – még közelebb hozza a tevékenységet az hagyományos szerencsejátékhoz. Ezek a formátumok gyakran magasabb pénzügyi téteket jelentenek, és nagyobb a csalás kockázata a hagyományos csomagok kiskereskedelmi megvásárlásához képest.

Háttér

A gyűjtemények piacának „szerencsejátékká válását” több tényező is vezérelte, beleértve a Covid-járvány utáni megnövekedett keresletet. Mivel több pénz áramlik a hobbiba, különösen a felnőtt gyűjtőktől, a gyártók drágább „gyűjtői kiadásokat” és ultra-ritka kártyákat vezettek be. Mivel ezek a kártyák könnyen cserélhetők vagy eladhatók harmadik fél platformokon, világos valós pénzbeli értékkel rendelkeznek. A legtöbb jelenlegi törvény alapján a pénz kockáztatása egy pénzbeli értékű nyereményért szerencsejátéknak minősül, azonban ez továbbra is érvényesítetlen marad a kártyaiparban.

Miért fontos ez a német játékosok számára

Németországban a szerencsejátékot a Szerencsejáték-közvetítő Szerződés 2021 (GlüStV 2021) szigorúan szabályozza. Az engedéllyel rendelkező üzemeltetőknek szigorú játékosvédelmi intézkedéseket kell betartaniuk, mint például a LUGAS központi felügyeleti rendszer és egy havi 1000 eurós befizetési limit. Mivel azonban a gyűjthető kártyákat jelenleg Németországban nem minősítik szerencsejátéknak, ezeket a védintézkedéseket teljes mértékben megkerülik. Ez azt jelenti, hogy a német fogyasztók, beleértve a kiskorúakat is, a GGL (Gemeinsame Glücksspielbehörde der Länder) beavatkozása nélkül, korlátlanul költhetnek kártyacsomagokra. Ha a szabályozók követnék Xiao tanácsát, a kártyakereskedőknek végül kor-ellenőrzést és a licencelt online kaszinókban találhatóakhoz hasonló költési limiteket kellene bevezetniük.

Mit jelent ez a GGL-engedéllyel rendelkező kaszinók számára

A GGL-engedéllyel rendelkező üzemeltetők számára a szerencsejáték-szerű termékek szabályozásának hiánya egyenlőtlen feltételeket teremt. Míg a kaszinókat szigorú átláthatósági követelmények és magas adózás terheli, a gyűjthető kártyaipar hasonló pszichológiai kiváltókkal működik, de a szabályozási terhek nélkül. A kártyacsomagok szerencsejátékként való minősítése felé való elmozdulás harmonikusabb piacot eredményezhetne, ahol a pénzügyi kockázatot és véletlenszerű esélyt magukban foglaló összes termékre ugyanazokat a magas fogyasztóvédelmi normákat alkalmazzák. Ez végső soron az egész játékipar integritását szolgálná.